Egyenlő indulattal legyetek! - Fil 2:1-4

Egyenlő indulattal legyetek!

Fil 2:1-4

 ¹ Ha annak okáért helye van a Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és a könyörületességnek, ² Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; ³ Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. ⁴ Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.

n A harmonikus, jó közösség öt akadálya és öt feltétele áll előttünk. Ezek: az önzés, a hiúság, a dicsőségvágy, az, ha magunkat különbnek tartjuk másoknál, és ha valaki a maga hasznát keresi és a másiké eszébe sem jut.

A. AZ AKADÁLYOK

I. Az önzés – az „egyenlő indulat”, „ugyanazon szeretet”, „egy érzés”, „egyugyanazon indulat” hiánya – 2. v.

n Nem véletlenül kezdi az apostol az önzéssel. Az önzés olyan alapvető tulajdonságunk, ami velünk született. Akinek a szeme előtt nőnek fel kisgyerekek, az számtalan példát tudna elmondani erre, hogy én, enyém…

n Bár láttak példát, de nem tanította erre őket senki. A vérünkben van az önzés.

n Ez veszedelmes megrontója minden közösségnek, a házasságnak és a gyülekezetnek.

n Az önzés bőven termő romlott fa, aminek számtalan gyümölcse van. Az önzésből következik a lustaság, a kényelemszeretet, a követelőzés, az elégedetlenség, a hálátlanság, a másikkal szembeni közöny. Az, hogy ott élhet mellettem magára hagyatva, észre sem veszem. Vagy észreveszem, de nem érinti meg a szívemet.

n Az önzés teszi tönkre a szexuális életet a házasságban.

n Az önzésből következik az, hogy kivonja magát valaki a közös munkából, a közös teherviselésből.

n Aki önző, az a párjára hagyja a gyerekek minden gondját. Azt az embert ki kell szolgálni, mert csak akkor van olyan amilyen békesség, egyébként mondja a magáét.

n De neki ritkán jut eszébe, hogy a másiknak milyen igényei lennének. Számára fárasztó mások igényeit kielégíteni.

n Jézusban nem volt önzés. „Nem azért jött az Emberfia, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20:28). Jézus Krisztus a tökéletes önzetlenség példája.

II. A hiúság - „versengés” – 3. v.

n A másik, amit az apostol említ, a hiúság.

n Másként hiúak a férfiak, és másként a nők. De a férfiak hiúsága sokszor még veszedelmesebb bűn, mint nőké.

n Néha egészen nyilvánvaló valakinek a hiúsága. Ezek az emberek azok, akik rendkívül sértődékenyek, haragtartók. Képtelenek őszintén bocsánatot kérni, nevén nevezve bűnüket. És képtelenek szívből megbocsátani is úgy, hogy az többé nem választja el őket attól, aki vétett ellenük.

n A hiú ember soha nem jut el igazi önismeretre, mert nem hajlandó belenézni a tükörbe.

n Még ha látja is a maga arcképét, mindent megmagyaráz és kimagyaráz. Ezért soha nincs reális képe önmagukról.

n A hiú embert nem lehet eredményesen figyelmeztetni a hibáira, mert legfeljebb megsértődik, de változni nem hajlandó.

III. A dicsőségvágy – „hiábavaló dicsőség” – 3. v.

n A dicsőségvágy a hiúságból következik. A kettő együtt jár.

n Olyan szomorú azt hallani, amikor egy közösség tagjai a mások hibáiról szívesen beszélnek.

n Szomorú, amikor valaki kibeszéli párja hibáit, és képes őt megszégyeníteni mások előtt.

n Amikor nem egymás jó tulajdonságait, erényeit emlegetjük, hanem a gyengeségeit, a fogyatkozásait, el nem hallgatva a magunk erényeit és jó tulajdonságait.

n Mérhetetlen dicsőségvágy van minden megtéretlen ember szívében.

n Ez a romlott természetünkből következik, éppúgy, mint az önzés. Ha nem dicsérnek meg, provokáljuk a dicséretet.

n Annak van nyert ügye, aki eljutott oda, hogy megrémül dicsőségvágyó szívétől és nem akar többé olyan maradni. Az ilyen, ha az Úr Jézushoz megy, új szívet kaphat és nem lesz többé dicsőségvágyó.

IV. A gőg, ami miatt különbnek tartjuk magunkat másoknál – 3. v.

n A harmonikus közösség következő akadálya, a gőg, ami miatt különbnek tartjuk magunkat másoknál.

n Ez megint tönkretesz minden közösséget, és ha egy házasságban elkezdődik ez a versengés, hogy ki a különb, akkor vége van mindennek. Főképp egy házasságban nincs semmi értelme az ilyen versengésnek, mert különböző funkcióink, feladataink vannak.

n Ezekhez mérten Isten egészen más adottságokkal ajándékozott meg minket.

n Nem lehet versengeni egymással, hanem kinek-kinek a maga helyén szabad helytállnia, és akkor jól működik az egész.

n Vagy ha mindenképpen versengeni akarunk, akkor gondoljuk meg, amit Fekete Gyula író mondott: ha már az emancipációt ennyire félremagyarázzák, akkor tessék, négy és fél hónapig hordd ki a babát te, négy és fél hónapig meg a párod!

n No, de ez lehetetlen, mert az az egyiknek a funkciója, az ő kiváltsága és az ő terhe. Ugyanakkor a másiknak is megvannak a feladatai és terhei, és ha mindketten örömmel hordják a terheiket egymást segítve, akkor van rajta áldás.

n Értelmetlen a versengés, de a vérünkben van, hogy én különb vagyok, és ezt újra és újra be is kell bizonyítani és a másiknak az orra alá dörgölni.

V. Aki a maga hasznát keresi – 4. v.

n Nem lesz közösség ott, ahol ki-ki a maga hasznát keresi, és eszébe sem jut, mire lenne szüksége a másiknak.

n Értelmetlen erőlködés, hogy a magam hasznát keressem, mert a közösségben „egy vállalattá”, „egy céggé” váltunk, főképp a házasságban.

n Ha megvalósul az, amit Isten a házasságról mond, hogy benne lesznek ketten egy testté, akkor itt nincs az egyiknek meg a másiknak érdeke. Akkor itt olyan érdekközösség van, hogy csak egy érdeke lehet két embernek.

n Nem egymásnak ugrani, és egymást ütni-verni – az nem sokáig meg.

B. A FELTÉTELEK

I. Egymás vigasztalása - „ha helye van a szeretet vigasztalásának” – 1. v.

n Ez egy nagyon gazdag kifejezés a Bibliában. Jézus ezt a szót használja a Szentlélek munkájára.

n A Szentlélek a Vigasztaló, mert ez a szó elsősorban azt jelenti: bátorítani, biztatni valakit.

n Tartani a lelket benne, ha csüggedezik. Vagy lelket önteni bele, ha elcsüggedt.

n Ha a „padlón van” – ahogy manapság mondani szoktuk akkor a hóna alá nyúlni, és kedvesen felemelni. Állj csak a lábadra, gyere, segítek elindulni!

n Egy kis elismerés szárnyakat ad.

n A folytonos lehordás, hogy „te ebben buta vagy fiam”, előbb-utóbb el is hiszi, hogy úgy van.

n A bátorítás, a biztatás nagyon fontos egy közösségen belül. Nem beszélve a házasságról.

n Hol az egyikünk erőtlenebb, hol a másikunk.

n Róm 15 – tartozunk mi az erősek…

II. A szeretetből fakadó figyelmeztetés - „ha helye van a Krisztusban az intésnek” – 1. v.

n A másik, amit mond itt: a szeretetből fakadó figyelmeztetés. Más szóval, az intés.

n Nagy szeretettel felhívom a másik figyelmét valamely hibájára. Nem azért, mert örülök annak, hogy neki hibája van, és arról beszélhetek, és akkor én jobbnak, ügyesebbnek tűnök, hanem azért, mert őt szeretem, és szeretném kiszeretni abból a hibájából.

n Bölcs édesanyáknak van ehhez csodálatos érzékük.

n Úgy intem, hogy azzal már emelem is. Rokona ez a bátorításnak, a bíztatásnak, a vigasztalásnak.

n Az ő érdekében mondom meg a hibáját, nem kárörömmel, ítélkezve, fölényesen.

n Persze, tudnunk kell elfogadni is a szeretetből fakadó figyelmeztetést! Aki inthetetlen, az fejlődésképtelenné vált.

n Lehet, hogy rosszul esett, amikor mondta, de még meg is köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet rá, mert azt akarja, hogy jobb legyek, tisztább, értékesebb. És azt a hibámat esetleg nem is vettem észre.

n Minden közösséget ez éltet és gazdagít.

III. Irgalom és könyörület: „ha helye van a szívnek és a könyörületességnek” – 1. v.

n Milyen irgalmatlanok tudunk mi lenni egymáshoz! Kegyetlenek vagyunk. Megismerjük egymás gyenge pontjait, sérülékenységét, és visszaélünk vele. Ez az irgalmatlanság.

n Jézus soha nem élt vissza azzal, hogy isteni teljhatalmával azt tehetett, amit akart. Sokszor nem is élt vele. Leplezte az Ő mindenható hatalmát.

n Ha viszont azzal segíthetett, akkor rászólt a viharra, és csend lett, rászólt a démonokra, és megszabadított megkötözött embereket. De a köveket nem változtatta kenyerekké a maga számára, pedig éhes volt.

n „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel…”

n Olyan sokszor zsákmánynak tekintjük, hogy valamelyik családtag vagy gyülekezeti tag kiszolgáltatottá lett valamilyen értelemben. Ahelyett, hogy védenénk, erősítenénk, vigasztalnánk, irgalmatlanok és kegyetlenek vagyunk.

IV. Közösség – „ha helye van a Lélekben való közösségnek” – 1. v.

n „Ha van közösség a Lélekben.” Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy a közösség tagjaiban Isten Lelke lakik. Olyan emberek vannak együtt, akikben ott van Isten Szentlelke.

n Egyszóval: újjászületett emberek közössége.

n Ez nagy ajándék, hogy ha közösség van a Lélekben.

n Ezt folyamatosan ápolni és erősíteni kell.

V. Egy akarat – „egyenlő indulat, ugyanazon szeretet, egy érzés” – 2. v.

n Ezt háromszor is elmondja az apostol: egy akaraton legyetek.

n „Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”

n Azért mondja ilyen sokszor, mert ez megy a legnehezebben. Mi mindnyájan akaratos emberek vagyunk. Az, hogy két akaratos ember egy akaratra jusson, szinte reménytelen.

n Mindketten meg kell hajolnak egy harmadik akarat előtt, akit feltétel nélkül tisztelnek, és bíznak benne.

n Ekkor jönnek a csodák: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön mindenben, amit csak kérnek, az én Atyám megadja nekik.” (Mt 18:19)

n Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! (Zsolt 143:10).

n Nemcsak öt negatívum van tehát ebben az igében, hanem ott van ez az öt szép dolog is: vigasztaljátok, bátorítsátok egymást, tudjátok szeretettel inteni és azt elfogadni, legyen a Lélekben közösség, irgalmasság és könyörület jellemezze az együttélést, és jussatok egy akaratra és Isten akaratát teljesítve.

n Aki azt az öt hibát ismétli újra és újra, az önmaga van az élete középpontjában, ott az én diktál. Aki ezeket a szép pozitív dolgokat szeretné megvalósítani, ott már a másik a fontosabb, a te lesz hangsúlyos.